madách-tér, 2005

Nem is tudom, mit rühellek jobban, a Spielberg-filmeket vagy a Nemzeti Konzultációs Tanácsot. Előbbit főleg azért, mert a Párbaj óta eladta a lelkét a hollywoodi giccsiparnak (bár nem olcsón), utóbbit meg minden politikától függetlenül azért, mert kedvenc parkolóhelyemet a Madách-téren lefoglalták a rohadt nyereményautójukkal. Így aztán marhára megörültem, azt hittem, egymásrataláltak, és a jó Steven a Konzultációról forgat fantasy-sci-fi-t, már éppen törtem a fejem, kit játszik majd Viktor, Julika, Imre és Anna, amikor rájöttem, hogy mégsem. Igaz,  a stáb elszállítatta a közutálatomat élvező konzultációs nyereményautót, ellenben, amikor éppen parkolni akartam volna ott, akorra lezáratta az egész teret. Tettem vagy 6 kört a környéken, mire jó messze találtam egy helyet, caplathattam a kölcsönkért és most visszaadni szándékozott sárnehéz albumokkal jó pár tömbnyit ahelyett, hogy csak fél saroknyit kellett volna mennem. Z. I. festő barátom nem is értette, mitől fulladtam ki és vagyok ennyire ideges. Szerencsére nála mindig akad valami jófajta szíverősítő, ezúttal várpalánki kóser szilva, egyenesen közös óhazánkból. Nem is gondoltam, hogy ott még készítenek ilyesmit. Rám is fért, megnyugodtam, és teljes higgadsággal adtam elő részleteket válogatott (orosz nyelvű) matrózkáromkodásaimból. Z. I. azt mondta, egyedülálló élmény volt hallgatni engem.