Nincsenek eszközeink a reményre. Kezünkből kihullott a jámbor szerszám,
fegyverre cseréltük, dühösen ropogóra, élesen szisszenőre vagy ami a
legrosszabb: némán gyilkolóra. A halál úgy ette be magát a bűrünkbe,
mint szú a pácolatlan fahasábba. Nem teszünk ellene, hagyjuk, hogy
lepetézzen. Kihordjuk a halál kukacait, s bár testünkben tenyésznek,
büszkén hisszük, hogy magunkévá ragadtuk az életet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése