2005. szeptember 14., szerda
madách-tér, 2005
Nem
is tudom, mit rühellek jobban, a
Spielberg-filmeket vagy a Nemzeti Konzultációs Tanácsot. Előbbit főleg
azért, mert a Párbaj óta eladta a lelkét a hollywoodi giccsiparnak (bár
nem olcsón), utóbbit meg minden politikától függetlenül azért, mert
kedvenc parkolóhelyemet a Madách-téren lefoglalták a rohadt
nyereményautójukkal. Így aztán marhára megörültem, azt hittem,
egymásrataláltak, és a jó Steven a Konzultációról forgat
fantasy-sci-fi-t, már éppen törtem a fejem, kit játszik majd Viktor,
Julika, Imre és Anna, amikor rájöttem, hogy mégsem. Igaz, a stáb
elszállítatta a közutálatomat élvező konzultációs nyereményautót,
ellenben, amikor éppen parkolni akartam volna ott, akorra lezáratta az
egész teret. Tettem vagy 6 kört a környéken, mire jó messze találtam
egy helyet, caplathattam a kölcsönkért és most visszaadni szándékozott
sárnehéz albumokkal jó pár tömbnyit ahelyett, hogy csak fél saroknyit
kellett volna mennem. Z. I. festő barátom nem is értette, mitől
fulladtam ki és vagyok ennyire ideges. Szerencsére nála mindig akad
valami jófajta szíverősítő, ezúttal várpalánki kóser szilva, egyenesen
közös óhazánkból. Nem is gondoltam, hogy ott még készítenek ilyesmit.
Rám is fért,
megnyugodtam, és teljes higgadsággal adtam elő részleteket válogatott
(orosz nyelvű) matrózkáromkodásaimból. Z. I. azt mondta, egyedülálló
élmény volt hallgatni engem.
2005. szeptember 8., csütörtök
ellenállni nem lehet
Naná, hogy augusztusban két hétre
mégis legördültem a Balcsira. Pedig az idén ki akartam hagyni. De ha
megszólal a vér szava... Hoppá, ez valami képzavar akart lenni. Túl sok
kárpátaljai szájtot olvastam mostanában, úgy látszik, ragadt rám
valami, nemcsak a fáradtolaj, amikor szét kellett kapni a rocsó
motorját. (Fogalmam sincs, honnan vette a szolgálat, hogy én ehhez is
értek. Persze értek, de vízimentőnek szegődtem, nem szírvízes embernek.)
Különben jó volt, a magyar tengerben végre víz is leledzett, szépen megemelkedett a szint, még a Sajó-csatornát is meg kellett nyitni. Évek óta nem volt erre példa. Az meg engem bíz'isten nem zavart, hogy kevesebb lett a vendég. Különösen a nyugatiakat rühellem. Nincs senki szemtelenebb, arrogánsabb, hangoskodóbb, randalírozóbb faszfej, mint a beseggelt németek és hollandok. Otthon a fegyelmezettség mintaképei, aztán lejönnek "a Balkánra" (nekik Salzburgnál kezdődik a vadkelet), és játsszaák a nagymenőt. A melójukban 50 héten át basztatja őket a főnökük, odahaza az asszony tartja őket kurta pórázon - hát erre a két hétre aztán rendesen kiadják a gőzt. Begyalogolnak a vízbe józanodni, aztán buggy, és jön a fuldoklás. Kimented őket, erre nekik áll feljebb, hogy tudnak ők úszni, mi ez a cibálgatás. Belerókáznak a csónakba és vigyorognak hülyén a pofádba. Volt már úgy, hogy majdnem visszalöktem egyet-egyet. Persze mégsem, mert hát a humánum, meg pláne a szolgálat. Ennek a kísértésnek muszáj ellenállni.
Különben jó volt, a magyar tengerben végre víz is leledzett, szépen megemelkedett a szint, még a Sajó-csatornát is meg kellett nyitni. Évek óta nem volt erre példa. Az meg engem bíz'isten nem zavart, hogy kevesebb lett a vendég. Különösen a nyugatiakat rühellem. Nincs senki szemtelenebb, arrogánsabb, hangoskodóbb, randalírozóbb faszfej, mint a beseggelt németek és hollandok. Otthon a fegyelmezettség mintaképei, aztán lejönnek "a Balkánra" (nekik Salzburgnál kezdődik a vadkelet), és játsszaák a nagymenőt. A melójukban 50 héten át basztatja őket a főnökük, odahaza az asszony tartja őket kurta pórázon - hát erre a két hétre aztán rendesen kiadják a gőzt. Begyalogolnak a vízbe józanodni, aztán buggy, és jön a fuldoklás. Kimented őket, erre nekik áll feljebb, hogy tudnak ők úszni, mi ez a cibálgatás. Belerókáznak a csónakba és vigyorognak hülyén a pofádba. Volt már úgy, hogy majdnem visszalöktem egyet-egyet. Persze mégsem, mert hát a humánum, meg pláne a szolgálat. Ennek a kísértésnek muszáj ellenállni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)