2005. szeptember 14., szerda

madách-tér, 2005

Nem is tudom, mit rühellek jobban, a Spielberg-filmeket vagy a Nemzeti Konzultációs Tanácsot. Előbbit főleg azért, mert a Párbaj óta eladta a lelkét a hollywoodi giccsiparnak (bár nem olcsón), utóbbit meg minden politikától függetlenül azért, mert kedvenc parkolóhelyemet a Madách-téren lefoglalták a rohadt nyereményautójukkal. Így aztán marhára megörültem, azt hittem, egymásrataláltak, és a jó Steven a Konzultációról forgat fantasy-sci-fi-t, már éppen törtem a fejem, kit játszik majd Viktor, Julika, Imre és Anna, amikor rájöttem, hogy mégsem. Igaz,  a stáb elszállítatta a közutálatomat élvező konzultációs nyereményautót, ellenben, amikor éppen parkolni akartam volna ott, akorra lezáratta az egész teret. Tettem vagy 6 kört a környéken, mire jó messze találtam egy helyet, caplathattam a kölcsönkért és most visszaadni szándékozott sárnehéz albumokkal jó pár tömbnyit ahelyett, hogy csak fél saroknyit kellett volna mennem. Z. I. festő barátom nem is értette, mitől fulladtam ki és vagyok ennyire ideges. Szerencsére nála mindig akad valami jófajta szíverősítő, ezúttal várpalánki kóser szilva, egyenesen közös óhazánkból. Nem is gondoltam, hogy ott még készítenek ilyesmit. Rám is fért, megnyugodtam, és teljes higgadsággal adtam elő részleteket válogatott (orosz nyelvű) matrózkáromkodásaimból. Z. I. azt mondta, egyedülálló élmény volt hallgatni engem.

2005. szeptember 8., csütörtök

ellenállni nem lehet

Naná, hogy augusztusban két hétre mégis legördültem a Balcsira. Pedig az idén ki akartam hagyni. De ha megszólal a vér szava... Hoppá, ez valami képzavar akart lenni. Túl sok kárpátaljai szájtot olvastam mostanában, úgy látszik, ragadt rám valami, nemcsak a fáradtolaj, amikor szét kellett kapni a rocsó motorját. (Fogalmam sincs, honnan vette a szolgálat, hogy én ehhez is értek. Persze értek, de vízimentőnek szegődtem, nem szírvízes embernek.)

Különben jó volt, a magyar tengerben végre víz is leledzett, szépen megemelkedett a szint, még a Sajó-csatornát is meg kellett nyitni. Évek óta nem volt erre példa. Az meg engem bíz'isten nem zavart, hogy kevesebb lett a vendég. Különösen a nyugatiakat rühellem. Nincs senki szemtelenebb, arrogánsabb, hangoskodóbb, randalírozóbb faszfej, mint a beseggelt németek és hollandok. Otthon a fegyelmezettség mintaképei, aztán lejönnek "a Balkánra" (nekik Salzburgnál kezdődik a vadkelet), és játsszaák a nagymenőt. A melójukban 50 héten át basztatja őket a főnökük, odahaza az asszony tartja őket kurta pórázon - hát erre a két hétre aztán rendesen kiadják a gőzt. Begyalogolnak a vízbe józanodni, aztán buggy, és jön a fuldoklás. Kimented őket, erre nekik áll feljebb, hogy tudnak ők úszni, mi ez a cibálgatás. Belerókáznak a csónakba és vigyorognak hülyén a pofádba. Volt már úgy, hogy majdnem visszalöktem egyet-egyet. Persze mégsem, mert hát a humánum, meg pláne a szolgálat. Ennek a kísértésnek muszáj ellenállni.