2016. április 9., szombat

Vissza a szamizdathoz?

Ami azt illeti, én ebből az elcseszett, gyanús pályázati rendszerben támogatott könyvkiadásból nem kérek. Nemrégiben befejeztem Arvisura-könyvemet, ráment az életem, mi több, ráment a pszichológusi praxisom, sőt, kicsit magam is pánikbeteg lettem - de a könyv kész van. Címe:

Az Arvisura mint a keleti egzisztencializmus attribútuma

Most álljak neki kiadót keresni, hallgatni a fanyalgásokat, olvasni az elutasító lektori jelentésket? Vagy kezdjek el pályázgatni és hozzá nem értő kurátorok döntésétől tegyem magam függővé:

Hát nem: vissza a szamizdathoz - magánkiadásban adom ki az Arvisurámat. Persze a szamizdat nem teljesen a magánkiadást jelenti, hanem hogy megkerülőm az engedélyeztetési procedúrát - de szerencsére ez még ebben az elcseszett demokráciában sem jelenti a cenzúrahatóság engedélyének a megszerzését, csupán egy bejelentési kötelezettségem van, a többi formalitást a nyomda maga intézi. Legalábbis így tudom. Jövő héten el is kezdem az érdeklődést. SMS-üzenetben már bejelentkeztem egy digitális nyomdába, ahol elvben akár 1 példányban is lehet könyvet nyomatni. Ennél kicsivel azért többet szeretnék. Az árajánlatuk elfogadható. Ha lemondok a házuk déli oldalára tervezett télikertről, annak az árából akár több ezer példányt is nyomathatok.

Előre tehát a Szamizdat Arvisura felé. Evoé!!