Csordás László írja netnaplójában (2011.03.28):
...hajnali egyig böngésztem Balla D. Károly naplójegyzetfüzérét (2000±3).
Immár másodjára ülök neki. Bármennyire is kordokumentumokként akarom
kezelni a jegyzeteket, mindig egyfajta lélektani regényt olvasok ki a
kötetből. A fikcionáltság talán azért erősödik fel az értelmezésemben,
mert BDK jegyzetei mögött ott látom a szelíden mosolygó anyaországi
olvasót. Az (ön)irónia jól áll ugyan a szerzőnek, néhol szépen
elhelyezett, hatásos poénok vannak a szövegben (még én is felnevettem
egyszer-kétszer tegnap éjszaka), máskor viszont tökéletesen érdektelen
dolgokat nagyít fel. Talán azért nem elég hitelesek számomra ezek a
naplójegyzetek, mert túlzottan le vannak kerekítve. Egyébként érdekes
könyv, de én szeretem a töredékes írásokat, a kevésbé csiszolt
gondolatokat és a befejezetlenséget. Olyan dolgokat, amiken tudok még
gondolkodni. Legalábbis akkor, ha naplót olvasok. De ettől még kellemes
könyv. Az sem mellékes persze, hogy sok szereplőjét személyesen
ismerem, és én nem egyszer mást gondolok róluk, mint amikkel itt
találkozom.