Vissza a szamizdathoz?

Ami azt illeti, én ebből az elcseszett, gyanús pályázati rendszerben támogatott könyvkiadásból nem kérek. Nemrégiben befejeztem Arvisura-könyvemet, ráment az életem, mi több, ráment a pszichológusi praxisom, sőt, kicsit magam is pánikbeteg lettem - de a könyv kész van. Címe:

Az Arvisura mint a keleti egzisztencializmus attribútuma

Most álljak neki kiadót keresni, hallgatni a fanyalgásokat, olvasni az elutasító lektori jelentésket? Vagy kezdjek el pályázgatni és hozzá nem értő kurátorok döntésétől tegyem magam függővé:

Hát nem: vissza a szamizdathoz - magánkiadásban adom ki az Arvisurámat. Persze a szamizdat nem teljesen a magánkiadást jelenti, hanem hogy megkerülőm az engedélyeztetési procedúrát - de szerencsére ez még ebben az elcseszett demokráciában sem jelenti a cenzúrahatóság engedélyének a megszerzését, csupán egy bejelentési kötelezettségem van, a többi formalitást a nyomda maga intézi. Legalábbis így tudom. Jövő héten el is kezdem az érdeklődést. SMS-üzenetben már bejelentkeztem egy digitális nyomdába, ahol elvben akár 1 példányban is lehet könyvet nyomatni. Ennél kicsivel azért többet szeretnék. Az árajánlatuk elfogadható. Ha lemondok a házuk déli oldalára tervezett télikertről, annak az árából akár több ezer példányt is nyomathatok.

Előre tehát a Szamizdat Arvisura felé. Evoé!!

Elcsesződött mindkét ország

Ukrajna romokban. Nem lehet már itt élni, mondják a rokonaim. Hajdani magammal együtt sokat próbáltak. Szovjet állampolgárként se volt nagy a dúskálás a javakban, meg kussolni kellett, de alaposan. Élni mégis lehetett. Úgy, ahogy, de se éhezni, se rettegni, se a jövőtől gyerekeit félteni mégsem kellett senkinek. Most meg...

Magyarország szerethetetlen. Emlékszem, gyermekkoromban mekkora élmény volt ide érkezni. Mindenki magyarul beszélt (igaz, akkori otthonomban, Beregszászban is majdnem), minden magyarul volt kiírva (otthon elég kevés). Más volt az utca, az üzletek, a lakások illata. Volt foszlós zsemle, teavaj, májkrém, Bambi. Csúcs! - De a gyerekkoron túl, nagyjából a Kóla megjelenésekor már mást is érzékeltem: a szellemi élet magasát, az anyanyelvű kultúrát, a hatalommal nem törődő minőségelvet. No és a szolidaritást. Az, hogy mi mind magyarok vagyunk, alapvető életélményem. Most meg... Én vagyok a magyar, te egy szemét libsi, komcsi, liberós, buzi, betolakodó stb. vagy, takarodj innen.

Hát bizony kedvem is volna olykor takarodni. Ha lenne egy hazám még Beregszászban. De Kárpátalja is ebek harmincadján.

Elcsesződött minden.

És már fel sem áll.

Kezünkből kihullott a jámbor szerszám

Nincsenek eszközeink a reményre. Kezünkből kihullott a jámbor szerszám, fegyverre cseréltük, dühösen ropogóra, élesen szisszenőre vagy ami a legrosszabb: némán gyilkolóra. A halál úgy ette be magát a bűrünkbe, mint szú a pácolatlan fahasábba. Nem teszünk ellene, hagyjuk, hogy lepetézzen. Kihordjuk a halál kukacait, s bár testünkben tenyésznek, büszkén hisszük, hogy magunkévá ragadtuk az életet.

A dolgok divergenciája

A dolgok örök divergenciájában mindig megtalálom, ami taszít és azt is, ami vonz, így nem untat az állandóság és egyneműség.

Nincs külön szavam a jóra és nincs külön a rosszra, a létezés önmagában érdekel.

Azzal is állhatok törvényen kívül, hogy minden módon elkerülöm a vele való érintkezést. Mivel észrevétlenségemben nem kerülök vele összeütközésbe, így betartása alól is mentesülök.

A magányosság is lehet teátrális, demosntratív. Az pedig már semmivel sem jobb a közösségi nyüzsgedelemnél. Kivonulni a társadalomból úgy, hogy kivonulásod és kívülmaradásod észrevétlen maradjon - egyedül ennek van értelme, csak ez szabadíthatja fel a magány rejtett energiáit.

Tavaszodik, a hó alól előtűnnek az ősz hullafoltjai, a megfeketedett, egyberothadt avar. Nem, nem a születéssel kezdődik az élet, hanem a termékeny halállal, amelyből kikelnek az élet első csírái, mint gemmulából a lárva, televényből a kökörcsin.

Kenyeret szelek, éles késem alatt herseg a héja. Nem kenem rá a megcukrosodott mézet, azt is vágom és harapom hozzá, íze olyan, mintha lucerna között heverésznék egy nyári réten.

Negyvenötös bakanccsal állok a tornácon, de nem tudom megvetni a lábam a szárazon úgy, hogy ne érezzem az imbolygó hajópadlót. Hiába kötöttem ki véglegesen, lényegem mégis ottmaradt a végtelen vízen. 

Szeretem tudatosítani magamban szükségleteim szűkösségét. Jó tudni magamról, hogy bármikor elélek kenyéren és vizen, sőt, előbbi nélkül hetekig, utóbbi nélkül napokig kibírom, bármeddig elvagyok egy kajütnyi helyen, csónakfenéken akár, kibírom a hideget és a forróságot, a magányt, a félelmet, kibírok mindent. Már régóta nem kívülem, hanem itt bennem függenek a hajókötelek. Csak beléjük kell kapaszkodnom és imbolyoghatok kedvemre a dolgok örök divergenciájában.

Az RTL Klub bekeményít

A dolog most kezd izgalmassá válni. A Fidesz berakta a reklámadó mögé azt a mandinert, hogy a gagyi ellen küzd ezzel, mert sok a katasztrófahír a kereskedelmi csatornák híradójában. Valójában persze mindenki tudja, hogy a maguk alá hajtott TV2 egyetlen konkurensét, az RTL Klubot akarták ezzel kicsinálni. De a jelentős pénzügyi háttérrel rendelkező multicég nem hagyta magát. Sok a gagyi a híradóban? Akkor most kaptok tényhíradót. És elkezdték kipakolni a kormány és a Fityisz szennyesét.

Most kezd izgalmassá válni a játszma; kíváncsi vagyok mit lép a minden fontos döntést saját egykezében tartó magyar miniszterelnök. Talán most először meg is ijedhetne...

Orbán törékeny szobra

Ebben az egész szobordöntésben az a baj, hogy gagyi. Gagyi volt a szobor (hungarocell, no hiszen!), gagyi a rendezvény élén az übergagyi Dopemannel. Nem az vele a baj, hogy baszdmegezik, hanem az, hogy hitvány, gyengusz, tré az, amit csinál, nincs benne szellem, nincs igazi szufla és kurázsi, csak a kocsmai szintű jól megasztmondta csávóskodás. Az meg milyen dolog, hogy a szobrot előre meglazították, hogy biztosan leessen a feje. Bezzeg ezt a hungarocellnél nem sokkal tömörebb matériából készült Orbán-hatalmat képtelenek meglazítani. Mert gyengék. Még annál az előre befűrészelt bábunál is gyengébbek.

Ezért volt gagyi és ezért nem válhatott még szimbolikusan sem Orbán-buktatássá az önindulat-gerjesztő setesutaság.

Vereckei emlékmű, Feszty-panoráma: szexuális szimbólumok

Az alábbi cikket eredetileg a számtalan téves Arvisura-értelmezést is tartalmazó blognak küldtem el, ahol ez az írás megjelent: Feszty-panoráma Munkácson – csészealj alakú Arvisura-emlékhely - ám írásomat „szakszerűtlenségre” hivatkozva elutasították, holott a minden tudományos alapot nélkülöző állításokat éppen hogy ők fogalmazták meg, míg én a védikus irodalom ellenőrizhető tényeire hivatkozva igyekeztem helyére tenni a dolgot. Szerencsére egy másik fórum örömest leközölte (köszönet érte), de azért itt is közzéteszem, hátha kevesen olvassák a Vipera News nevű webhelyet és ott cikkemet: Nem UFÓk: nemiszervek - emlékmű Vereckén és Feszty-panoráma Munkácson. 

Genitáliák a kárpáti tájban

Megrökönyödéssel és felháborodással olvastam az Arvisura-blog alapvetően téves állításait arról, hogy a kárpátaljai verckei emlékmű rakéta-formája és a munkácsi Feszty-panoráma csészealj-alakja azt bizonyítaná, e földrajzi pontokon valaha csillaghajók szálltak volna le. Ez hajmeresztő fantazmagória és semmi köze az eredeti védikus Arvisura-szimbolikához. Aki valaha is foglalkozott az Ayurvédával és az Arvisurával (mint én teszem évtizedek óta), az pontosan tudja, hogy az ék-forma fallikus szimbólum, a kör és ellipszis-alak pedig a vulva jelképe a keleti ábrázolásokban. Illetve, tágabb értelemben: a férfiúi és a női mivolt megtestesítői.

Ezen túlmenően a szimbólumokat mindig összefüggéseikben és történetiségükben kell vizsgálni, így a kárpáti tájban megjelenő jelképek sem vonatkoztathatók el a tényleges historikus kontextustól. Ha az Arvisura-blog szerzője ismerné a magyar honfoglalásnak az Anonimus Gestáját időben megelőző keleti értelmezését, talán nem ragadtatná magát ilyen tévedésekre. A védikus irodalomban több helyen is behatolásnak nevezik a nomád népek betörését egy-egy földrajzilag zártabb helyre – ez a szó pedig ugyanaz, amellyel a hímtagnak a vulvába való behatolását illetik. A magyar honfoglalásnak coitusként való értelmezése egyértelműen kiolvasható például az ősi Atharva Védához 1096-ban csatolt középkori függelékből – ebben az ismeretlen szerző a Kárpát-medencébe való behatolást, illetve a szűzi kárpáti tájnak a lovas férfiak előtt való megnyílását-kitárulkozását egy nemi aktus szavaival írja le.

Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a Vereckénél szimbolikus deflorációt végrehajtó honfoglalók a Latorca völgyében ereszkedtek alá, akkor aligha lehet kétségünk afelől, hogy a hágón már korábban felállított ék-alakú jelnek a folyó lentebbi szakaszánál, Munkácsnál miért éppen kör-forma a megfelelő társa. Ráadásul – a lenti képen is jól látható – : a kör közepén rés, luk, nyílás található. Ennek a nyílásnak az átmérője centire megegyezik a vereckei emlékmű csúcsának – mint a hímtag makkjának – a legnagyobb szélességével, így épp beleillik.

Rakéta és cseszealj Kárpátalján? Dehogy! Fallosz és vulva!

Egymásba illenek

És akinek még mindig lennének kételyei: a honfoglalási monumentum 7 tömbből áll: a hetes a védikus tanításban a férfi ősprincípium szimbóluma. A munkácsi körnek pedig 8 tartópillére van, a nyolcas szám, kell-e mondanom, a női ősprincípium jelképe minden keleti kultúrában.

A kárpátaljai emlékmű-tervezők tehát példás pontossággal tesznek eleget az ősi hagyományoknak, a szexuális jelképek felavatói pedig méltó módon adóznak kegyelettel a magyar história nagyszerűségé előtt. Mosolyogjon hát reájuk és fényeskedjen nekik az örök Arvisura!